2016. marcius 27.
Februarban
3 heten at egy 15 fos, magyar onkentes csoport dobta fel a
napjainkat, koztuk az Apukam is :) A januar foleg az elokeszuletekrol
szolt. Bevasarlas Bissauban, munkak elokeszitese, asztalos hivogatasa
es meg lehetne sorolni.
Nagy
dilemma volt, hogyan fogjuk leszallitani ezt az embertomeget
Cacinebe, mivel az autoberlesi lehetosegek itt igen korlatozottak.
Ekkor ajanlotta fel kedves baratunk, Amancio, hogy van egy autoja,
amit kolcson tudna adni erre a 3 hetre! Nem akartuk elhinni, hogy ez
ennyire konnyen megoldodik :) A repulogep leszallasa utan, meg 1
napot toltottunk Bissauban, csak hogy kedves magyar barataink
aklimatizalodjanak a helyi viszonyokhoz. Nagyon jol birtak a koszt, a
zsufoltsagot, az ordibalast, volt aki egyenesen kacagott
gyonyorusegeben :) Masnap hajnalban felpakoltunk a 2 kocsira, es
meglehetosen szukosen, de nagy szeretetben es egyetertesben utnak
eredtunk. A rengeteg borond egy reszet kamionnal kuldtuk haza, a
tobbit felkotottuk a kocsik tetejere. Eppen hogy csak elhagytuk a
varost, amikor borondok is utnak indultak az egyik auto tetejerol.
Nyilvan abbol a prozai okbol kifolyolag, mert nem vagyunk afrikaiak.
A helyiek azt mar tokelyre fejlesztettek, hogyan lehet minel tobb
csomagot az autok tetejere halmozni. Kedvencem a 3 sor zsak rizs,
majd rajta ugyanennyi borond, oldalt dezsak es szekek csungenek,
mindez tetejen egy rakas tuzifa, a sofor folott kozvetlenul pedig egy
birka utazik szellel szemben. A feherek mindig elore probalnak
mindent egy koncepcio szerint megoldani, de itt csak ossze-vissza
tekerik a kotelet es mar kesz is es mukodik.
Utunk
a Bambadinka elnevezesu telepulesen at vezetett, ahol Zalannal
rendszeresen magunkhoz veszunk az epp aktualis street food
ajanlatbol. Most sem volt ez maskent. Kepzeljetek el 17 db feher
embert, akik megallnak egy piacvaros kellos kozepen. A kocsibol alig
lehet ilyenkor kiszallni, úgy megrohamozzak az embert. A helyi
starbuckshoz egy kis sikatoron at vezet az ut. Ez a kis utcacska
konyhakent is funkcional, itt mosogatjak a talakat a neniek. Egy
rojtosra szakadt fuggonyt felrehuzva egy 2x2,80 homalyos helysegbe
lepunk, ahol van egy asztal es 2 pad, egy eleg viseltes pvc-vel
beboritva, a falon Real es Barca plakatok, csak hogy minden vendeg
kedveben jarjon a tulaj. A gyekeny falon tul hallhato minden, ami a
szomszedban tortenik, de ez mar csak így van itt Afrikaban. Leultunk
a padokra, szemben a tulajdonossal, aki nagyon buszke volt arra, hogy
ilyen sok feher vendege van. Leadtuk a rendelest: nescafe suritett
tejjel, es rantottas szendvics. Az etelrendelest tovabbitotta a
konyhafiuknak, akik kozvetlen mogotte vartak ugrasra keszen. A fonok
maga pedig volt a barista. Nagy uvegpoharakba nescafet kanalazott,
forro vizzel es suritett tejjel felontotte, es egy villa nyelevel
szakszeru, gyors mozdulatokkal osszekeverte kozben mindezt olyan
komoly arckifejezessel, mintha egy barista vilagbajnoksag egyik
versenyzoje lenne. Ha kifogyott a poharbol, fel kezzel iziben
elmosott az asztal alatt egyet egy vodorben, mutato es huvelykujjat
vegighuzva a pohar szelen, míg a masik kezevel a kavet kavargatta.
Elvezet volt nezni! :) Anyukam biztos kiborulva rohant volna haza!
Cacinebe
erve elkezdodott a kemeny munka, tobb helyszinen. (kolesz, radio,
vendeghaz, suli) Voltak hegesztok, komuvesek, villanyszerelok,
festok, autoszerelo, csoszerelo, de jolly joker beugrok is (bocs, ha
kifelejtettem vkit). Szepen ossze lettek "valogatva",
minden szukseges szakmabol kepviselte magat valaki.
Az
ittletuk hatalmas nagy aldas, ajandek volt nem csak nekunk, hanem az
itt eloknek is. A szomszed gyerekek allandoan az udvarunkban voltak,
alig vartak, hogy hazaerjenek a fiuk. Eleg volt nekik a pirospacsi, a
csikizes, kozos jatek... Nem szoktak ahhoz hozza, hogy felnottek
oszinten odafigyeljenek rajuk! Egy seta a faluban, egy mosoly a
szembejovonek vagy kozos focizasok a gyerekekkel az iskolaban. Mindez
aprosag, de nekik nagyon sokat jelentett. Hazaindulasuk napjan latni
kellett volna a gyerektomeget az udvarban! Engem elegge
megerintett... Mindezek mellett a munkak is úgy haladtak, hogy a
falubeliek csak amultak-bamultak! Nem ertettek, hogy lehet egy
epuletet 10 nap alatt atadni. Halasak vagyunk, hogy ez letrejott,
mert mi nem terveztunk, szerveztunk semmi ilyet, ez a segitseg csak
úgy jott felulrol!
Az
ajtokrol, ablakokrol par szot... Mint emlekezhettek, december
legvegen megrendeltuk oket azzal a feltetellel, hogy januar vegere
kesz kell lenniuk. Semmi problema, mondta Vi, az asztalos, aki a neve
alapjan, akar DJ is lehetne.
Mivel
sajnos nem annyira esik utba Buba (telepules kb 90km, 3 es fel ora
innen), Zalan januarban minden heten hivta, nehogy veletlen a helyi
munkamoral beszippantsa a fiut. Sajnos referencia munkat sem lattunk
tole, ajanlas alapjan valasztottuk ot. Januar vegere nem keszultek el
az ajtok, ablakok, viszont februar 2.heten (amikor itt voltak a
magyarok es mindenki egymas hegyen hatan letezett) az asztalos
jelentkezett, hogy kesz minden, csak majd par ablakot kell osszerakni
helyszinen, es Zalan kuldheti a kamiont. Sajnos az idefuvarozas sem
ment siman, ugyanis a vamosok lefoglaltak az arut, mert nem tudtak
bebizonyitani, honnan van a fa (tehat biztos, hogy lopott) Persze
Zalant hivogattak, penzbirsag (kb 250.000 FT) stb, erre o
kijelentette, hogy o ajtot, ablakot vett, semmi koze hozza, hogy az
asztalos honnan szedte a fat. De az imanak nagy ereje van! Jott a
telefon, hogy elengedik oket!
Mikor
megerkeztek, es meglattuk a nyilaszarokat, amikert annyit harcoltunk,
majdnem sirva fakadtunk! Ezt most nem is reszleteznem, de talan
technika oran keszitettunk hasonlo minosegu dolgokat altalanos iskola
4.osztalyaban. Ja, es az ablakok egyaltalan nem voltak keszek! Vi es
segedje azt mondta, ezt 1 nap alatt osszerakjak (15 ablak, gepek
nelkul, minden kezzel!). Ezt úgy kezdtek, hogy kertek egy fureszt,
ragasztot, csiszolopapirt, fogot Zalantol. Biztos sejtitek a
reakciomat, hiszen en meg annyira nem szoktam meg ezt a mentalitast.
Zalan is nyelt egyet, mondvan, csak keszuljenek el mostmar! Elkezdtek
fureszelni reggel, este 10-ig meg sem alltak szegenyek. Ekkor
megkertuk oket, hogy ha lehet, menjenek el pihenni, mert mi is azt
szeretnenk most mar. De Vi es kisbaratja senkit nem ismert a
faluban!!! Eljottek úgy ide, hogy nem szerveztek le szallast, etelt,
semmi szerszamot nem hoztak magukkal! En ezt fel nem fogom! Ti mar
kezditek erteni, hogy mukodnek itt az emberek? A haz tele volt, de
talaltunk a raktarban satrat, megmutattuk, hol van a kut, es minden
nap kaptak 3x etelt. Szerintem eletukben nem dolgoztak meg ilyen
intenziven, mint ebben a 3-4 napban (mert hogy ennyit voltak itt).
Miota
elment a csapat, probalunk magunkhoz terni, Zalan dolgozik ezerrel,
en annyira nem, de segitek, amiben tudok. Van meg boven tennivalo,
foleg aprosagok, ami nem is olyan halados, úgy hogy csak ketten
vannak Sanaval. Valberto is megerkezett, nagyon boldog volt az
elvegzett munkaknak! Ejszaka meg lehet aludni, de napkozben egy-egy
szellotol is sirva tudnek fakadni oromomben, mert olyan meleg van,
hogy fizikai megeroltetes nelkul is folyik rolunk a viz.
Most
epp mango (fantasztikusan csucsogo es edes, hogy ehettem tescosat
valamikor??) es kesu szezon van. A majmok is surun latogatjak a
kertet, de multkor Bissauba menet nagy fekete csimpanzokkal es
kigyoval is talalkoztunk!!!
Terveink
szerint aprilis vegen szeretnenk hazautazni, es en mar nagyon
szeretnek:)
Köszönöm a beszámolókat! :)
VálaszTörlés