2016.januar 2, Bissau
A szunet elotti utolso
tanitasi napon a suliban nagy unnepseg volt. Minden osztaly (majdnem)
keszult egy rovidke musorral, karacsonyi enekekkel, versekkel, de
volt olyan kislany, aki kiallt magatol egy motivalo beszeddel:) Ez is
olyan lazan, afrikaiasan zajlodott le. A beigert reggel 8 orasi
kezdes helyett vegul 10 ora korulre sikerult is osszeterelni a
gyerekeket. De ez ido alatt nem lattal idegesen rohangalo tanarokat!
Vagy még meg sem
erkeztek, vagy csak egyszeruen nem ismerik a stressz es a rohanas
kifejezeset. Nem gyoztem hapogni! Nehezen tudom ezt az agyamban
osszerakni, mivel en teljesen a masik veglet vagyok A legjobb tanulok
ajandekot is kaptak (toll, ceruza, fuzet) Zalant es engem ert a
megtiszteltetes, hogy ezeket atadjuk. Itt is ugy ereztem hosszu percek telnek el, mire lassitott felvetelben odasetal egy diak hozzank. Hova is kene sietni?:) Kozben mindig volt egy csapat
gyerkoc, aki elarasztott es majd megfojtott minket szeretetevel! Van
nehany kedvencem, akiket legszivesebben becsomagolnek a borondbe
hazafele, lehet, hogy fel sem tunne senkinek, hogy eltuntek :)
Azt is nagyon furcsa
latni, hogy szinte minden haztartasra jut egy arva gyerek, vagy
olyan, akinek a szulei valahol mashol elnek. Peldaul az egyik
szomszedunk így nevel 3 kisgyereket a sajatjai mellett. A szulok
ujrahazasodtak, mashol elnek, nem kellenek a csemetek. Vagy Valberto
úgy neveli a 4 eves Robinhot, hogy annak anyukaja a szembe
szomszedunk! 3 gyermeke van 3 kulonbozo apatol. Nem voltam meg
anyuka, de megorulnek a gondolattol, hogy masnal legyen a gyerekem!
Itt teljesen megszokott! Az viszont lehetetlen hogy egy arva
Cacineben az utcan eljen, valaki biztos magahoz veszi! Regebben, ha
valaki hazassagon kivul teherbe esett, vagy teherbe ejtett valakit,
botutessel buntettek. Mostmar ez a vilag is modernizalodik, a fiatal
lanyok kozott szinte verseny, hogy gyerekuk legyen! De a kultúrajuk
is azt diktalja, hogy szuljenek minden megfontolas nelkul! A nok
elete nem semmi! Amit eddig tapasztaltam, hogy mindig a gyerek vagy a
no huzza a vizet a kutrol, es ha vegigsetalok a falun, a nok sohasem
uldogelnek, hanem soprogetnek, foznek, mosnak, hatalmas fejszevel fat
hasogatnak stb ellenben a ferfiak logatjak a labukat szo szerint.
Termeszetesen kivetelek mindig vannak...Nem messze a hazunktol van
egy resz, ahol asszonyok es gyerekek a tuzo napon torik ossze puszta
kezukkel, apro szerszamokkal es gyujtik kupacokba a zuzi kovet, hogy
aztan eladjak! Zalan megkerdezte toluk, hogy hat a ferfiak hol
vannak? Annyit mondtak, hogy otthon... A kezuk tiszta sebes ettol a
munkatol!
Itt a karacsony nem
indokolatlanul sok napbol all, csak december 25-et unneplik. Mi sem
csaptunk nagy felhajtast. 24-en a hazban a sracokkal ebedeltunk, mint
minden nap, annyi volt mas, hogy sutottem egy sutit, es jeghideg
kolat ittunk :) Karacsony napjat a gyulekezetben unnepeltuk. Volt
istentisztelet, sok kisgyerek, enekek. Az asszonyok a kitisztitott
erdoben foztek, kacsat es rizst. Kozos talakbol ettunk, ahogy ez itt
szokas: korbeguggoltunk egy nagy talat 5-en. Mi vittunk magunkkal
kanalakat, de a tobbseg kezzel eszik, kezukkel kis labdakat formaznak
a rizsbol. Ettol a jelenettol megmondom oszinten mar elore feltem, de
teljesen felesleges volt. Ja, es az unnepi menu fantasztikus finom
volt!
Az etkezeseinkrol: reggel
legtobbszor a faluban kaphato bagett kenyeret esszuk, vajjal esetleg
konzerv szardiniaval, vagy lekvarral. Zabkasat, es tejberizst is
szoktunk csinalni, amit a kertunkben fellelheto papayaval, banannal
es kokusszal fogyasztunk! Fenseges! Ebedre foznek rank, ami minden
nap rizs es hozza legtobbszor hal van, meg a malgeta, az o eros
pistajuk. Otthon nem voltam nagy rizses, de itt fuggoje lettem!
Hetvegen Zalannal ketten fozunk magunkra, abbol amit epp sikerul
beszereznunk. Bissauban szoktunk repat, paradicsomot, retket venni,
de edes krumplit altalaban mindig eszunk, mivel ehhez Cacineben is
hozzajutunk.
Az elmult par napban
Zalant es engem is ledontott egy kis jelentektelen betegseg, de mar
jol vagyunk. Malariam is volt parszor, de eddig mindig kiderult, hogy
megsem az :)
Szerdan delelott 10kor,
amikor hazaertem az angol orarol, Zalan azzal fogadott, hogy
csomagolj asszony, indulunk Bissauba. Gyorsan kellett cselekedni,
egyreszt mert nem akartunk sotetben utazni, masreszt hogy fel tudjuk
venni a penzt a bankban, (mert masnap delben zartak), hogy tudjunk
haladni a munkakkal. 9 ora volt az ut, de volt egy kis 20km kiteronk
Bubaba, ahol van az asztalos, aki majd elkesziti az ajtokat,
ablakokat a kollegiumra. Itt Valberto egy befolyasos baratja segit
nekunk ezeket intezni. Az elso asztalos, akihez elvitt, csupan 80%
eloleget kert, ebben talan kisse nagy a riziko :) Most azert
imadkozunk, hogy a 2. kiszemelt megbizhato legyen!
Bissauban maradunk
vasarnap reggelig, mert kozben meg az auto hutoradiatorat is meg kell
hegeszteni. (Ideuton fel orankent potoltuk a vizveszteseget) Tegnap
elmentunk egy arvahaz-korhaz komboba, ahol Zalan baratai dolgoznak.
Itt lakik a 34 eves Ismael a csaladjaval, aki orvos, Cacinebol
szarmazik. Amikor kereszteny lett, azzal a haboru is kitort otthon,
de Isten munkaja es csodaja, hogy muzulman edesapja megbekelt es
utolso eveiben valosagosan szerette a fiat!
Ismael nagyon
szimpatikus, tiszta tekintetu, feltunoen finoman bant a gyerekeivel,
felesegevel. Kar, hogy nem beszelem a nyelvuket, úgy megismernem
oket igazan! Az arvahazat egyebkent egy puerto ricoi nenike
alapitotta spanyol tamogatassal, brazil munkaerovel:) Sajnos a
taskamba nem fert el egy gyerek sem, pedig úgy elhoztam volna innen
is egyet-kettot:)
Zalannak szoktam sokszor
zsortolodni a cacinei szomszedasszony hangerejen, meg a radiojuk
hangerejen, de itt Bissauban minden sokkal hatvanyozottabb! Nemcsak
szilveszterkor, hanem minden ejszaka bombol a zene, minden forrasbol,
es korulbelul 5 zeneszam valtja egymast :) Ugyhogy nagyon varom mar,
hogy hazaerkezzunk Cacinebe.
Nagyon halasak vagyunk a
tamogatasotokert!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése